VEZETÉS

Sok vezető úgy érzi, akkor végzi jól a munkáját, ha minden problémára megoldást kínál. Mi történik, amikor a segítség már akadályozza a kollégák fejlődését? Egy vezető személyes tanulságai a támogatás és a túlgondoskodás határáról.

Nemrég az egyik fiam valami fontosat mesélt. Legalábbis neki biztosan fontos volt, mert olyan lelkesedéssel magyarázott, ahogy csak a gyerekek tudnak, amikor valami igazán foglalkoztatja őket. Közben én is ott ültem mellette, bólogattam, néha visszakérdeztem, kívülről nézve valószínűleg teljesen normális beszélgetésnek tűnt az egész. Mégis volt vele egy probléma. Pontosan tudtam, hogy a figyelmemnek legfeljebb a fele van jelen. A másik fele valahol teljesen máshol járt. Egy k

Éjszaka megint nagy robbanások rázták meg az ablakokat, felriasztva mindenkit nyugodt álmaiból. Két rakétát szedtek le a város felett. Már a "rakéta" szó se megfelelő teljesen, mert most tanultam meg, hogy eddig lőttek ki ránk 3 cruise missile-t, 101 ballistic missile-t, amiből 98 sikeresen lekaptak, vagyis "intercepted. Hiába, mindig tanul az ember valamit. Ma nagyon szorongva indult a reggel. Trump bemondta, hogy az amerikaiak hagyják el a térsé get, és az egész reggelünkne

(avagy hogyan próbáljuk visszaszerezni a kontrollt) Amikor bizonytalanság jelenik meg az életünkben, legyen az munkahelyi krízis, családi helyzet vagy akár egy mostanihoz hasonló geopolitikai esemény, az idegrendszerünk azonnal reagál. A pszichológia ezt megküzdési stratégiáknak hívja. Mindannyian használjuk őket. Nagyon izgalmas megfigyelni a viselkedési mintákat férfiaknál és nőknél is, mert egyébként szerintem nincs igazán különbség a nemek között. A Kontrolláló Ő az, aki

Tegnap egy beszélgetést kezdeményeztem a fiammal. 😊 "Kezdeményeztem" - milyen furán hangzik, de hát mindjárt 14 éves lesz. Egyre kevesebbet tudunk kommunikálni, pedig igyekszem... 😊 – Mi újság? – Semmi. – Az nem sok. – Apa, egész nap együtt voltunk, nincs mit mesélnem. – Oké. Ha nem valamit mesélsz el, attól még beszélgethetünk. – Nincs semmi. Ezután próbáltam másképp megfogalmazni. Mondtam neki, hogy nem beszámolót várok. Beszélgetni szeretnék. Arról, ami a fejében van. G

"- Én vagyok a menedzserük. Nem hagyhatom őket cserben. Meg kell mutatnom, hogy én mindig itt vagyok. Mindig utoljára hagyom el az irodát. - Értem, te vagy a kapitány. - Igen, az vagyok, és a kapitányok hagyják el utoljára a süllyedő hajót. - Egyetértek, de ez a hajó nem süllyed, ugye? - Sikeresek vagyunk, elérjük a célokat. - Értem, értem. Mi történne, ha most korábban mész haza, és több időt töltesz a családoddal? Sok vezető úgy gondolja, hogy a hosszabb munkaidő segít mély

Rendszeresen járok a fiaim fociedzésére, és mindig lenyűgöz, hogyan fejlődnek. A minap az edző egy egyszerű, mégis kulcsfontosságú tanácsot adott a fiamnak, miután többször rossz helyre passzolt: "Szerezd meg a labdát, hozz döntést és cselekedj! Mérlegelj, de ne kapkodj!" Elgondolkodtam : milyen könnyű ezt kimondani, és milyen nehéz megvalósítani – nemcsak a pályán, hanem az üzleti életben is. Mi kell ahhoz, hogy valaki magabiztosan döntsön? Önbizalom Kockázatvállalás Felel

Világunk állandóan változik. Bennünk és körülöttünk is. Egyre többször fordul elő, hogy a jól bevált dolgok már nem működnek. Új szemléletre, perspektívaváltásra van szükség. Volt már olyan helyzeted, amikor egy lehetőség felmerült, és az első reakciód az volt: „Miért nem?” Majd jöttek a kifogások, a kétségek, a „nem most van itt az ideje”, „nem akarom ezt” érzés? Én is voltam így. Amikor [ külföldre költözés, coaching, karrierváltás, munkahelyi döntések, stb. ], az els