Miért félünk megmutatni az erősségeinket?

Miért titkolod az erősségeidet?

Ismered azt az érzést, amikor megkérdezik: „Miben vagy jó, mik az erősségeid?”

Te felkészülsz, és mondasz valamit, amit szerinted szeretnek hallani, de belül mégsem érzed igazán magadénak. Sőt, megszólal a fejedben egy hang: "semmiben se vagyok kiemelkedő, nem igazán értek semmihez, átlagos vagyok, csak nehogy kiderüljön".

Közben meg a tanulmányaid, a tapasztalatod, az élet és az évek, szerepeid, a körülötted lévő közösség ezernyi erősséggel felruháztak, de Te nem látod, vagy nem mered felsorolni őket. Az, ami igazán vagy, amit tényleg gondolsz, elsikkad.

Miért?

Nem akarsz beképzeltnek tűnni.

Nem mondod inkább, mert nem érzed, hogy tökéletes lennél benne vagy te lennél a legkompetensebb.

Egy ügyfelem is átélte ugyanezt. Egy csapatfeladatban úgy érezte, lehetne csapatkapitány. Mégsem jelentkezett.

Miért?

Mert neki az irányítás egyenlő volt az arroganciával, és félt attól, ha jelentkezik akkor arrogánsnak fogják tartani.

 Mert nem gondolta, hogy hibátlanul meg tudná oldani a feladatot.

Végül a csapatdinamika láttán, mégis őt kérték fel irányító szerepbe – és amikor már nem magát ajánlotta, elfogadta. Mondanom sem kell, hogy remekül megugrotta a feladatot, és kiderült jó érzéke van a vezetéshez.

Az erősség nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy. Az erősség Te vagy és az, hogy:

Van benned olyan, amivel másoknak értéket teremthetsz.

 Képes vagy fejlődni benne, és örömmel dolgozol rajta.

A tökéletesség sosem elvárás, sőt a sérülékenységünk elfogadása és bemutatása az egyik legnagyobb erő, amit adhatunk másoknak.

Ahogy a gyermekeink alkotása sem mindig tökéletes, mégis tele van értékkel számunkra. Bármit teszel, amiben jól érzed magad, értéket adsz másoknak. Te is értékes vagy!