Hit vs Kontroll

Érdemben semmi se változott, mégis minden turbulens. Sokadik napja várjuk a jelet. Nincs veszély, csak bizonytalanság. Várakozunk. Várjuk a híreket, reménykedünk, hogy az egyik nap felkelünk és úgy, mint tavaly júniusban, az első támadáskor, azt olvassuk, hogy vége van, éjszaka mindenki megegyezett, túl vagyunk rajta.

Megkérdeztem a ChatGPT-t a minap, hogy milyen példák vannak a világtörténelemben azzal kapcsolatosan, hogy annak ellenére, hogy egy háború 2 hétnél tovább tartott, relatíve gyorsan be tudott még utána fejeződni. Nagyon kevés példa van sajnos rá, egy 6 és egy 10 hetes háborút tudott felhozni. Ezt azzal magyarázta, hogy két hét után már beindul az utánpótlás, kommunikáció, senki se akar arcot veszteni, nincs meglepetés ereje. Összesen 5-10%-a háborúknak tudott 2 hét után gyorsan záródni, a konfliktus ilyenkor "befagy", elhúzódik nagy többséggel.

Szóval statisztikai alapon a remény marad, hogy ez befejeződhet.

Kérdezik a rokonok, barátok, hogy hogy vagyunk? - Jól. - szoktuk felelni, aztán a részletekbe már nem mindig érdemes belemenni. A helyzetünket ugyanis két szemüvegen keresztül érdemes nézni. Magyarországon az embereknek sokszor csak egy jutott, az itthoni, ami természetes, csak fárasztó mindig elmagyarázni, hogy bár nem vagyunk veszélyben, nincs valós fenyegetettség, az ingóságaink, tárgyaink, emlékeink, fotóink, ruházatunk, házi kedvenceink, gyógyszereink a lelkünkkel együtt ott maradtak. Ott várnak ránk.

Bármennyire is szerencsések vagyunk (magyar szemüveggel), hogy volt hova jönnünk, mi mennénk ezekhez vissza. Nem beszélve a barátainkról, közösségeinkről, ami különösen a gyerekeknek nehéz most. Az iskolákról nem tudunk még semmit, ami egyre több kérdést vet fel a jövőnkkel kapcsolatban.

Az életünk most abban merül ki, hogy folytonos bizonytalanságban próbáljuk megélni a jelent, mert 1-2 hétnél nem látunk előrébb. Sőt, ahogy telik az idő, az életszínvonalunk fenntartásához egyre több olyan dolgot kell megvásárolnuk, ami Katarban ugyan megvan, de itt is szükségünk van rá. Cipők, gyógyszerek, ruházat, de mondhatom a hajszárítót, borotvát is, amik előbb-utóbb kellenek, de ott hagytuk őket. Naponta derül ki valami új igény.

Az én munkámban, a coachingban az az egyik előny, hogy bárhol tudom végezni, internet meg ügyfél kell hozzá. Ezeket nem befolyásolja a háború, így tudok dolgozni. Kis kihagyás után, de jönnek újra az ügyfelek.

A tegnapi napon egy erős vallási háttérrel és hitrendszerrel rendelkező hölgy volt az ügyfelem. Tőle is tanultam valamit, illetve kaptam tőle egy felismerést akaratlanul, amin sokat gondolkoztam utána. Felolvasott egy idézetet, ami így szólt: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Ezt saját példáján mesélte el annak kapcsán, hogy vannak bizonyos dolgok, amiktől tart és fél, de úgy van vele, hogy hisz és remél abban, hogy azok a dolgok nem valósulnak meg, minden jóra fordul akkor, amikor szüksége van rá. A hit számára egy kapaszkodó és remény, amitől bátrabban mer belevágni kétes kimenetelű dolgokba.

Mondanom sem kell szerintem, hogy ezt hogyan tudom átültetni a mindennapjaimba most, hogy minden bizonytalan és nehezen prediktálható. Az ő szemüvegén keresztül nézve nincs más dolgom, mint hinni, elhinni, reménykedni, sőt kicsit már spirituális értelemben manifesztálni a jó dolgokat. Tanultam anno, hogy "ahol a figyelem, ott az energia", ami coachingban is egy fontos megközelítés. Ez azt is jelenti kicsit sarkítva, hogy amitől félsz, bekövetkezik, vagyis az ellentetje is igaz, hogy amit hiszel, vársz, remélsz, akarsz, nagyobb eséllyel válik valóra. Erre vannak olyan technikák is, amelyekkel át tudod fordítani a legrosszabbat tanulásba vagy előnyökké.

Ezekkel a gondolatokkal próbálok ma, a sokadik napon jól lenni. Ne azt nézzem, melyik legrosszabb szcenárió történhet, hanem legyek jelen a mában, és legyek abban biztos, hogy happy end lesz a vége, mert nincs más lehetőség, nincs opció. Ez külső kontrollos megközelítés, ami nagyon nehéz olyan embereknek, akiknek a magukba, tényekbe vetett hitük a legerősebb. Ők azok, akik hiedelmük szerint csak magukra számíthatnak. Ez akkor nehéz, amikor nem látsz előre és nagyon turbulens az időszak, de ez egy másik téma már.

Nálam nem az a kérdés, hogy kontroll vagy hit, hanem hogy mikor melyik.

Te mibe kapaszkodsz, amikor nincs kontrollod a helyzet felett?