ARANYKALITKA-JELENSÉG: amikor a vezetői karrier csapdává válik

Biztosan találkoztál már olyan munkahelyi működéssel, esetleg egy önreflexió során magadon tapasztaltad azt, amikor a belső motivációid, döntéseid, cselekvéseid fő mozgatója a túlélés, kockázatkerülés, a túlzott óvatosság, akár a félelem. Félelem attól, hogy hibázol a munkahelyeden, a

minek súlyos következményei lehetnek a karrieredre, emiatt pedig a saját és családod anyagi biztonságára, vagyis az életetekre.

Hajlamos vagy felnagyítani a hiba következményeit, aminek köszönhetően elkerülsz minden kockázatot, inkább meghúzódsz, radar alatt lopakodsz, a feltűnés elkerülése a fő motivációd. A hibázás, és a kockázat elkerülése, a magadért vagy csapatodért történő kiállás hiánya egy lelketlen, szürke működést hoz, amiben azzal az önbecsapással vigasztalod magad, hogy de legalább a fizetésnek, és a juttatási csomagnak köszönhetően a családod jól él, a gyerekek jó iskolába járnak, nyaralhattok évente 2x, a hiteleid csökkenek, a lekötéseid szépen kamatoznak. Megteremtesz mindent, amit anyagilag meg tudsz, építed a várat, építed a kalitkát, aranyból. Egy idő után azonban rájössz arra, hogy annyira magadra építetted ezt a világot, hogy ha kiszállsz, Jengaként omlik össze minden. Fáradsz, kilépnél, pihennél, de annyira beparázol a biztos megszűnése miatt, hogy összeszorított fogakkal minden nap újra nekiindulsz, csak arra fókuszálsz, hogy ne hibázz. Ebben pedig szép lassan kiégsz, tönkre mész..., de legalább a kalitka aranyból van...

Mostanában egyre több ilyen működést látok magam körül. Valószínűleg az aranykalitka-jelenség hatványozottabban jelen van ebben az országban, illetve az expat társadalomban. Férfiakat és nőket látok, akiknél a biztonsági játék következményeként bekapcsol a zombi-mód, és mint a kötelező sorkatonaságban, csak a hátralévő napokat számolják, tépkedik a centit. Azt számolják, mennyit kell még félretenniük, hogy anyagi biztonságban legyenek azzal a családdal együtt, aki hozzászokott a fényűzéshez, a legjobb körülményekhez, és nincs kedve lejjebb adni.

Túszdráma ez, amiből azért van kiút. Az egyik természetesen az, hogy a szürkeség, a lelkesedés hiánya miatt előbb-utóbb utolér a sors. Vagy a főnököd, vagy a csapatod egyik ambiciózus tagja, vagy a türelmetlen üzleti partnereid közül az egyik megelégeli ezt és megy a HR-re vagy magasabbra. Az is valószínű, hogy a hibátlanságra történő görcsös törekvésed miatt fogsz egy nagyot hibázni, ami végzetes lesz. Az is csak idő kérdése, hogy a kiégésed mikor fog pszichoszomatikus tüneteket okozni. Ezek mind kirántanak majd.

Azonban hívhatod egy szakember segítségét is, aki segít felismerni mit rejt a működésed, tudatosítja a félelmeid, erőforrásokat mozgósít, kihangosítja a miérteket és hogyanokat, segít priorizálni, visszatalálni magadhoz. A sok önreflexiónak köszönhetően idővel újra lelkes, dinamikus, kreatív leszel, változtatásra készen állsz. Visszatalálsz ahhoz, aki voltál.

Rájössz, hogy semmi sem katasztrófa, minden irányban lehetőségeid vannak.

Felszabadulsz, ami a működésedre is hat, és mivel rájössz, hogy ez csak egy munkahely, mersz majd kiállni, érdeket képviselni, ötletelni, megvalósítani. Újra motivált és ambiciózus leszel. Ezt felismerik a munkahelyeden, előléptetést kínálnak, boldogok lesznek, hogy tovább tolod a szekerüket. De te már nem az vagy, aki voltál. Téged már más mozgat. Neked csak egy kérésed van. Nyissák ki a kalitka ajtaját. Lehet, hogy kirepülsz, lehet, hogy maradsz, lehet, hogy visszatérsz, de te dönthetsz. Szabadon, felszabadultan... Rájössz, hogy nem azért élsz, hogy dolgozhass, hanem azért dolgozol, hogy élhess.