Veszteségkerülés a karrierben: miért félünk váltani?

Tudtátok egyébként, hogy számos tanulmány szerint az emberi cselekedet és viselkedést sokkal jobban motiválja valaminek az elkerülése, mint valaminek az elnyerése? Ezt hívják „veszteségkerülésnek”.

Számos példát tudunk erre felhozni az üzleti világból is. Íme egy példa:

A Kodak, amely a 20. század egyik legnagyobb fényképészeti cége volt, félve attól, hogy elveszíti analóg film alapú üzletágát, évekig vonakodott teljes mértékben átállni a digitális fényképezésre, holott maga fejlesztette ki az első digitális fényképezőgépet. A veszteségtől való félelem (az analóg technológia és piaci részesedés elvesztése) erősebb motiváció volt, mint az a lehetőség, hogy vezető szerepet vállaljon a digitális fotózásban, ami végül az összeomláshoz vezetett.

A karrierben is gyakran megfigyelhető, hogy a "veszteségtől való félelem" erősebb, mint a potenciális növekedés iránti vágy, ami sokszor ahhoz vezet, hogy az emberek nem mernek kilépni a komfortzónájukból, vagy kihagynak olyan lehetőségeket, amelyek hosszú távon előnyösebbek lennének számukra.

Sok ember életében előfordul, hogy felkínálnak nekik egy magasabb pozíciót vagy egy jobb fizetést egy másik cégnél, de mégis inkább a meglévő, biztonságos állásukat választják. Az új lehetőség rizikósabbnak tűnhet, vagy a megszokott környezet elhagyása túl nagy kockázatnak látszik. Ilyen helyzetekben a stabilitás fenntartása és a lehetséges veszteségek elkerülése (például a munkahelyváltás utáni kudarc) erősebb motiváló tényező, mint a potenciális nyereség, amit az új pozíció jelentene.

Sok szakember attól tart, hogy ha új képességeket próbálna megszerezni, vagy teljesen más karrierterületre váltana, akkor kudarcot vallhatna, és elveszíthetné a jelenlegi szakmai elismertségét és státuszát. Például valaki, aki már magas pozícióban van egy iparágban, de érzi, hogy szeretne valami mást kipróbálni, mégis inkább marad, mert fél attól, hogy az új karrier nem hozna azonnali sikert, és ez csorbítaná a hírnevét.