Bizonytalanság és kontroll: hogyan reagálunk krízishelyzetben?

(avagy hogyan próbáljuk visszaszerezni a kontrollt)

Amikor bizonytalanság jelenik meg az életünkben, legyen az munkahelyi krízis, családi helyzet vagy akár egy mostanihoz hasonló

geopolitikai esemény, az idegrendszerünk azonnal reagál. A pszichológia ezt megküzdési stratégiáknak hívja. Mindannyian használjuk őket. Nagyon izgalmas megfigyelni a viselkedési mintákat férfiaknál és nőknél is, mert egyébként szerintem nincs igazán különbség a nemek között.

A Kontrolláló

Ő az, aki információval próbál rendet tenni. Híreket olvas. Mindent is tud. Elemzéseket keres. Forgatókönyveket épít. A kontrollérzet nála tudásból és előrejelzésből jön.

Azt látom, hogy ez az elején sokszor valóban segít, de amikor az információ túl sokká válik, tovább növeli a szorongást.

A Magyarázó

Ő gyorsan értelmezi a helyzetet. Mi miért történik. Ki milyen motivációból cselekszik. Mi lesz a következő lépés. Megnéztem: a pszichológiában ezt kognitív keretezésnek hívják. Ha értelmet adunk az eseményeknek, az agyunk kevésbé érzi kaotikusnak a helyzetet. A magyarázat így sokszor valójában szorongáscsökkentés.

A stabil pont

Ő az, aki nyugodt marad. A többiek hozzá igazodnak. Ő tartja a keretet és magát. A csoportokban gyakran spontán kialakul egy ilyen szerep. Még akkor se ugrik, amikor már mindenki leesett, hogy tartsa magát ehhez a felvett szerephez és viselkedéshez. Nehéz vele megbeszélni a dolgokat, mert nem mutat más érzelmet, csak a nyugalmat. Nem feltétlenül azért, mert valaki kevésbé fél, hanem mert képes szabályozni a saját reakcióit. És ez másokra is hat.

A humorral oldó

Ő az, aki viccet csinál a helyzetből. Ironizál. Kifordítja a helyzetet.

Nevet rajta. A humor valójában az egyik legerősebb feszültségszabályozó eszköz. Segít távolságot teremteni a félelmetes helyzet és a saját érzéseink között. Önvédelmi mechanizmus és takarás is. Sokszor segít a többieken, de idegesítő is egy idő után.

A kimondó

Ő az, aki nevén nevezi a dolgokat. „Ez most engem is megijeszt.”

„Nem tudom, mi lesz.” „Ez most nehéz.” Sok férfi számára ez a legnehezebb szerep. Mégis gyakran ez nyitja meg a valódi beszélgetést. A kimondott bizonytalanság sokszor oldja a csoport feszültségét.

Bevallom, hogy ez utóbbi áll hozzám a legközelebb. Gyakorlom is sokat, tanítani is próbálom, de nem mindig sikerül.

A valóságban persze kevesen vagyunk csak egy típus. A legtöbben váltogatjuk ezeket a szerepeket. Van, amikor kontrollálunk.

Van, amikor viccelünk. Van, amikor stabilnak mutatjuk magunkat.

És néha eljutunk oda is, hogy kimondjuk: most mi sem tudjuk a választ. Talán ez az egyik legemberibb pont.

Kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra.

Ti melyik szerepben találjátok magatokat leggyakrabban bizonytalanságban?

És melyik az, amelyik a legnehezebb?

Melyikre hallgatnátok vészhelyzetben? Melyik idegesít a legjobban?