Miért nehéz beszélgetést kezdeni érzésekről otthon és munkahelyen?
- Fiáth Miklós
- máj. 13.
- 2 perc olvasás
Frissítve: máj. 18.
Tegnap egy beszélgetést kezdeményeztem a fiammal. 😊 "Kezdeményeztem" - milyen furán hangzik, de hát mindjárt 14 éves lesz. Egyre kevesebbet tudunk kommunikálni, pedig igyekszem... 😊
– Mi újság?
– Semmi.
– Az nem sok.
– Apa, egész nap együtt voltunk, nincs mit mesélnem.
– Oké. Ha nem valamit mesélsz el, attól még beszélgethetünk.
– Nincs semmi.
Ezután próbáltam másképp megfogalmazni. Mondtam neki, hogy nem beszámolót várok. Beszélgetni szeretnék. Arról, ami a fejében van. Gondolatokról, érzésekről, sikerekről, kudarcokról, vágyakról, álmokról.
A múlt heti workshopon, ahol fiatal férfiakkal beszélgettünk nemi szerepekről, működésről, érzésekről, az egyik srác erre azt mondta: "olyan, mintha a barátnőjét hallaná". Ő is mindig ezt mondja, csak nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Tipikus szerintem...
Ez bennem maradt.
Egyre inkább azt látom, hogy sok fiúnál és férfinál nem a mondanivaló hiányzik. A kezdés hiányzik. Az a pár szó, amivel be lehet lépni egy mélyebb témába.
Pedig sokszor ennyi is elég lenne:
– Arra gondoltam…
– Az jutott eszembe…
– Az jár a fejemben, hogy…
– Azt vettem észre…
– Arra lettem figyelmes…
– Az az érzésem, hogy…
– Az bánt, hogy…
– Attól tartok, hogy…
– Annak örülök, hogy…
– Az frusztrál, hogy…
– Azt szeretném, hogy…
Egyszerű mondatkezdések. Mégis sokan küzdenek velük.
Szerintem ez nem csak otthon van így.
Munkahelyen is sokszor ugyanez történik. A vezető szeretne valami fontosat mondani, csak keresi a jó belépést. A beosztott jelezne valamit, csak nem találja a megfelelő szavakat.
Pedig ott is sokat számíthat egy ilyen kezdés:
Vezetőként:
– Azt vettem észre, hogy…
– Szeretnék veled valamit átbeszélni.
– Kíváncsi vagyok, te hogyan látod ezt.
– Miben tudlak most a legjobban támogatni?
Beosztottként:
– Szeretnék megosztani valamit, ami foglalkoztat.
– Elakadtam egy helyzetben.
– Van egy visszajelzésem.
– Azt szeretném jobban érteni, hogy…
Apaként és coachként ugyanoda jutok vissza: közös nyelv nélkül nehéz közelebb kerülni egymáshoz.
Otthon is. Munkahelyen is.
A fiamnak is ezt mondtam: oszd meg, ne zárd be.
Így tudok közelebb kerülni. Így tudok segíteni. Így tudom megoldani...
A "megoldani" szó persze gyorsan megérkezik. Ez is tipikus férfi reflex. Nem véletlen. Mi, férfiak megoldjuk a dolgokat...igaz? 😎 Kérés nélkül is! 🤤
Csakhogy a megoldás előtt általában van valami más is: egy mondat, amivel valaki végre elkezdi.
Kíváncsi vagyok, hogy Téged most melyik kezdés hív.
Hozzászólások