Karrier coaching: amikor egy zseblámpára van szükség az erdőben

Nemrég egy ügyfelem így írta le a közös munkánkat:

"A legjobban úgy tudom leírni, mint egy erdei kirándulást, ahol az erdőt, a sötétséget és a benne élő lényeket én hoztam, neki pedig volt két zseblámpája. Egyiket a kezembe adta, a másik az övében volt. Így mentünk be kézenfogva az erdő lehető legmélyebbére, feltérképeztük a sötét zugokat, és megbarátkoztunk olyanokkal, akik benne laknak."

Amikor ezt hallottam, egy pillanatra megálltam.

Nemcsak azért, mert ez egy gyönyörű metafora a coachingra, hanem mert tökéletesen visszatükrözte azt, ahogyan én is látom a hivatásomat.

Én sem tartom magam útmutatónak vagy „tanácsadónak”. A coaching nem arról szól, hogy megmondom, merre kell menni.

A szerepem sokkal inkább az, hogy ott legyek, amikor valaki egy sötét, ismeretlen útra indul – legyen az egy karrierváltás, egy munkahelyi újratervezés vagy akár az önbizalom megerősítése.

A perspektívaváltás erről is szól:

• Nem eltüntetni a félelmeket, hanem szembenézni velük.

• Nem elkerülni a belső „sötétséget”, hanem megtanulni eligazodni benne.

• Nem egyedül bolyongani, hanem támogatást kapni a feltérképezéséhez.

Ez különösen igaz a karrier coachingban.

Sokan elveszettnek érzik magukat egy szakmai útkeresés során – egy munkahelyváltás, egy karrierváltás vagy akár a saját magukba vetett hit elvesztése olyan lehet, mint egy sötét erdő.

De ha van egy lámpás a kezedben, és valaki veled tart, már nem vagy egyedül.

A karriered egy sötét erdőnek tűnik? Lehet, hogy csak a perspektíva hiányzik… és egy zseblámpa.

Ezért szeretem ezt a munkát. Mert látni, ahogy valaki megbarátkozik saját belső erdejével, az egyik legnagyobb ajándék, amit a coaching adhat.

Neked milyen metaforák jutnak eszedbe a saját karrierutadról?