Költözés, csapatmunka és támogató férfiasság a családban

Az utóbbi hetekben sok kérdést és biztatást kaptam, hogy folytassam történetemet a FB-on a Katarba költözésünkkel kapcsolatban. A legtöbb kérdés azzal kapcsolatban jött, hogy állunk a teendőkkel, készen leszünk-e mindennel időre, mekkora az a lista, és mennyi dolgunk van. Ezt a témát akartam valahogy összekötni az előző posztjaimban bemutatott férfias támogatással vagy támogató férfiassággal.

Egy dolgot szeretnék hangsúlyozni: CSAPATMUNKA , a feladatok újraelosztása nem klasszikus nemi szerepek alapján, hanem a határidőt és kapacitásokat figyelembe véve. Mindegy, hogy mi a munka, a munka most van és el kell végezni függetlenül attól, hogy ez egy klasszikus női vagy férfi feladat. Van egy határidőnk, egy cél, amit közösen el kell érnünk úgy, hogy közben mégis megmaradjunk egymásnak nőként és férfiként. Vagyis ne feledkezzünk meg egymásról, a szeretetről és a figyelmességről.

Szoktam látni párokat körülöttem, akik az esküvőjükre készülnek szintén listákkal, határidőkkel, és néha van lehetőségem tanácsot is adni nekik. Ekkor arra szoktam felhívni a figyelmet, hogy ne feledkezzenek meg arról, hogy miért csinálják ezt. Nem csak a rokonságért, nem azért, hogy mások azt mondják, hogy jól érezték magukat, hanem azért, hogy ez a nagy nap nekik is egy olyan buli legyen, ahol felszabadultan megünneplik a szerelmüket. Ez mindig legyen fókuszban.

Visszakanyarodva a költözéssel kapcsolatos feladatokra, a csapatmunkára, igyekszem nem elfelejteni, hogy miért is csináljuk ezt. Mi például azt szoktuk mondani egymásnak, hogy ez egy nagy kaland, a gyerekeinknek meg egy hatalmas lehetőség arra, hogy világpolgárok legyenek magas szintű nyelvtudással, modern oktatással. Ha erre állandóan emlékeztetjük magunkat, számos dolog átalakul, köztük a prioritás, a belerakott energia. Vannak dolgok, amelyek feljebb kerülnek, vannak olyanok, amelyek leesnek a listáról. Tudom-tudom, konkrétan mondjak egyet-egyet. Azt hiszem, hogy az egymás iránti figyelmesség egy olyan általános pont, és szándékosan nem mondom, hogy feladat, amelyet érdemes magasan tartani, hiszen képes könnyen felőrlődni, beolvadni és eltűnni a nagy hajsza közepette. Legyen mindig egy kis időnk egymásra, a gyerekekre, érzésekre, ventilálásra, szeretetre.

Ez például jelentheti azt is, hogy le kell mondanunk időhiány miatt néhány számunka fontos dologról, amit egyszerűen úgy tudok megfogalmazni, hogy „énidő”. Nem biztos, hogy belefér úgy minden, ahogy az egy nyugodtabb időszakban szokott, de fontos, hogy a projekt-üzemmódban legyen időnk jól lenni. Az egyensúlyt a megváltozott körülményekre újra kell értelmezni. Az énidő talán még kicsit maszkulin dolog is, tehát fontosabb ez egy férfinek mint egy nőnek. Emiatt talán jobban is feszít, ha nincs. Elvonulni a világ zajától, azzal foglalkozni, ami feltölt, magunkban lenni, sportolni, sorozatot nézni, zenét hallgatni barátokkal, családdal lenni, főzni, zenélni, posztolni. Ez természetes, de van egy feladat, egy lista, és egy határidő. Tartsd a fókuszt!