A férfi felelőssége krízisben: kontroll helyett jelenlét

Most, hogy eljöttünk, és picit messzebbről nézzük az eseményeket, egy furcsa érzés kerített hatalmába. El kezdett hiányozni valami. Azt hiszem, hogy valamiféle elvonási tüneteim vannak a szorongással kapcsolatban. Egy légüres érzés maradt meg bennem, az agyam nem tud mit kezdeni, hogy most nem kell agyalni már annyit. Egyelőre nincs mi kitöltse az űrt, mert nem jöttek helyette új impulzusok. Ezért is írok. Meg szorítok, hogy vége legyen. Elég jó hírek kezdtek érkezni, de nagyon óvatos vagyok a beleéléssel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy a háború egy olyan állapotba érkezett, amikor az emberek félelmeiket a valós fizikai veszélyből egy nyomasztóbb irányba csoportosítják át: a jövőkép bizonytalanságába. Nagyon sok emberrel vagyok kapcsolatban, akik a rakéták, drónok becsapódásától egyáltalán nem tartanak, de attól igen, hogy mit hoz a jövő. Mikor lesz vége? Mi lesz utána? Minden, ami eddig biztos volt, most bizonytalan. Írtam, hogy tegnap előtti rakétázás a lelkeket és a reményeket lőtte. Az azóta a térségbe random hullámokban érkező drón és rakéták a jövőkép bizonytalanságát lyuggatják. Látom, ahogy az országok lakosság felé intézett kommunikációja is kicsit a "stay safe"-ből, a "feel safe"-be tolódik. Mindenki látja, az ellentámadás emberi áldozatokkal nem jár, épületekbe is csak elvétve okoz károkat, de a mentális biztonságérzet folyamatosan sérül annak kapcsán, hogy vajon mi lesz utána. Mi fog változni és az hogyan hat majd rám és a családomra? Az se segíti, a helyzetet, hogy a médiában olvasott pozitív hírek sokszor ellent mondanak a valóságnak, ami szó szerint gyilkolja a reményt. Bízol, reménykedsz, aztán bumm, semmi se változik.

A 215 fő által kitöltött férfiaknak szóló "gyorstükör kérdőívem" (Link: https://forms.gle/XwkfwvJqZycxguXw6 ) válaszai alapján a férfiak többsége a felelősséget alapvető férfi szerepnek tekinti. Ez főleg három területen jelenik meg: család anyagi biztonsága; döntések meghozatala; problémák kezelése. Képzelhetitek, hogy most mit élünk át férfiként ebben a helyzetben. Minden megkérdőjeleződik. A bizonytalanság nem a felelősséget teszi nehézzé, hanem azt, hogy nincs többé kontrollunk felette. Ugyanis sok férfi hozott és tanult szerepe még mindig: nyugodtnak kell maradni döntést kell hozni meg kell védeni másokat Ez ilyen helyzetekben egy úgynevezett szerepfeszültséget hoz létre. A férfi ilyenkor egyszerre próbál: erősnek lenni, működni, és közben feldolgozni a saját félelmét. Sokszor segítség nélkül, egyedül, magában... Ugye? Mi a megoldás akkor? Bizonytalan helyzetben a férfi felelőssége nem a teljes kontroll, hanem három dolog: jelen lenni, tisztán kommunikálni és a rendelkezésre álló információk alapján dönteni. Amikor nincs kontroll az események felett, a feladat nem az, hogy mindent megoldjunk, hanem hogy: jelen legyünk a helyzetben, ne meneküljünk el, kimondjuk az igazat, még ha az bizonytalanság is, hozzuk meg a legjobb döntést az adott pillanatban. A felelősség ilyenkor nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy nem hagyjuk magukra azokat, akik számítanak ránk. Egy mondatban: A férfi felelőssége krízisben nem az irányítás, hanem a jelenlét. ... és ez nem csak fizikailag értendő.