Férfi önismeret és coaching – Rising Star pályázat 2025

Az év coacha pályázat – Rising Star kategória 2025

Kezdetek

Húsz évet töltöttem multiknál, ebből tízet vezetőként. Karrierváltóként ma már coachként dolgozom. Szívügyem a menedzser apák és a gondoskodó maszkulintás támogatása, amelyről szakdolgozatomat is írtam. Misszióm a férfi menedzserek önismereti fejlesztése, amihez kutatási céllal legutóbb saját kérdőívet is fejlesztettem.

Nyár közepén keresett meg egy apa azzal az érzéssel, hogy változtatni szeretne valamin az életében. Nem ismertem őt. Egy FB csoportban megosztott kérdőívem indította el benne a változás igényét.  36 évesen ugyan elérte fontosabb céljait, lakással, családdal, két kisgyerekekkel és jól fizető, középvezető, programozó állással rendelkezett, mégis hiányérzet gyötörte. Nem volt konkrét célja, sőt, azt sem tudta pontosan, mi történik egy coaching ülésen. (ICF3) Egy dolgot azonban biztosan érzett: elakadt és támogatásra, energiákra van szüksége.

Az önismereti kérdőívek kitöltésével sok időt szánt saját válaszai átgondolására, majd határozott elvárásokkal fordult hozzám. Ez megerősített, hogy a férfiaknak szóló önismereti kérdőív nemcsak kutatási eszköz, hanem hatékony módja annak is, hogy bevonódjanak és elinduljanak az önismereti úton.

Első találkozás (G – Cél)

Válaszaiban is erősen visszaköszönt a felelősségvállalás és az anyagi stabilitás fontossága, ami azt mutatta, hogy önmagát leginkább gondoskodó, biztonságot nyújtó apaként értelmezi. Számos olyan értékkel rendelkezett, amelyek az én működésemben is jellemzőek. (ICF2) Kíváncsiságomat és lelkesedésemet tovább táplálta racionalitása, pontossága, kritikus szemlélete. Kihívásként tekintettem a folyamatra, mert klasszikus és gondoskodó maszkulin jegyeket egyszerre találtam válaszaiban.

Fontosnak tartottam, hogy az első alkalom több szinten is sikeres legyen: megteremtsem a bizalmi légkört, kijelöljem a folyamat kereteit és megszülessenek az első felismerések. A bizalomhoz hozzájárult, hogy az első percben egy technikai hibát humorral oldottam fel, ami rögtön megnyitotta az utat a nyitottság és az őszinteség felé. (ICF4) A humor az egyik erősségem, a férfiak esetében pedig ez bizalmat épít.

Világossá tettem számára azt is: teljes titoktartás mellett dolgozom. (ICF1) Az alkalom során kereteztem a közös munkát: egyszerre fókuszáltunk erre az ülésre és a folytatásra. (ICF3) A folyamat strukturálására a GROW modellt használtam. Az első ülés végére megállapodtunk három további alkalomban. A folyamat céljaként egy személyes jövőkép kialakítása fogalmazódott meg (ICF3). Megegyeztünk abban is, hogy az ülések között házi feladatokat adok, amelyek segítik a saját haladását. (ICF8) Ezeket egy saját, férfiaknak kidolgozott program alapján állítottam össze.

Munka-magánélet egyensúly (R - Valóság)

Coachként igyekeztem hitelesen jelen lenni, segíteni, hogy saját válaszait más aspektusokból is lássa. (ICF4,5) A kérdőívek alapján már számos gondolatot megfogalmazott magáról, amit tudatosan idéztem fel: „A zene segít visszanyerni az egyensúlyomat.” Saját szavai visszatükrözése segítségével elindulhattunk a folyamat céljának meghatározása felé. (ICF6) Átbeszéltük azokat a témákat, amelyek a kérdőívek alapján coaching szempontból relevánsak lehetnek.

A legégetőbb téma bevallása szerint a munka és a magánélet egyensúlya lett. A „négyzetes” gyakorlatot hoztam be eszköznek, amely látványosan megmutatta az idő és energia megoszlását a munka, a család, az énidő és a közösség között. (ICF7,8) Kisgyermekes, gondoskodó apaságában láthatóvá váltak az aránytalanságok. Főként az énidő hiánya volt szembetűnő, amely kreatív energiái elvesztésével is járt. Ügyfelem élvezettel vetette bele magát a rajzolásba, ami számomra fontos jelzés volt: feladatokkal érdemes támogatni a további folyamatot. (ICF8) Az ülés során nagyon jól működött nála az „És még?” kérdés, amit az azonnal érkező válaszai további mélyítésére használtam. A csend használatával sikerült felszínre hozni új megoldásokat, mélyítette a beszélgetésünket (ICF 5,7,8).

Az egyértelmű instrukciók adásában még fejlődnöm kell, mert ő férfi-sakkozó-programozó gondolkodással azonnali pontosítást kért, negatívan, türelmetlenül reagált, ha valami nem volt számára logikus, egyértelmű. Ilyenkor megköszöntem a visszajelzéseit, kritikáit. Emiatt a bizalom kettőnk között tovább erősödött.

Azokat a kérdéseit, amelyekre tőlem vált volna megerősítést („Ezt így gondoltad?” „Szerinted ez jó így?”) inkább rábíztam. Csenddel, kérdései megismétlésével hagytam, hogy feldolgozza azokat. (ICF5) Nem akartam sem mentorként, sem vezetőként működni, csak kísérni őt. Közben azonban éreztem a belső küzdelmet: többször „hívott” a megoldás felmutatása, a saját tapasztalatom megosztása. Dilemmát jelentett számomra annak megélése, hogy vajon eredményesebb lenne-e a folyamat, ha egyszerűen megmondanám, mit tegyen.

Coachingra szerződtünk, és jeleztem neki, hogy javaslataim nem szolgálnák a folyamatot, mert azok az én megoldásaim lennének. (ICF1,2,4,5) Mentorcoachingban ismertem fel, hogy a kihívás egy erőforrás számomra.   

Fontosnak tartottam továbbá a határok megtartását a coaching és a terápia között is. Egy alkalommal például az „5 Miért?” módszerrel mélyre jutottunk, és a válaszok gyerekkorból származó témákhoz vezettek. Felismertem, hogy ez már nem coaching-téma. Jeleztem, és átkereteztem a beszélgetést a jövőképhez kapcsolódó erőforrásokra. (ICF1,3) 

Haladás és bátorság (O – Lehetőségek)

Az otthon elvégzendő feladatok közül, az előrelépés szempontjából a „Johari-ablak” és a „Sikereim listája” váltak kulcsfontosságúvá. (ICF8)

A Johari-ablak eredményei, a visszajelzések kérésének témája kapcsán a bátorság kérdése került előtérbe. A férfiak önképében a klasszikus, társadalmi maszkulin minták torzított képet adhatnak: érzelmeket nem mutatni erőnek számít, kimutatni pedig gyengeségnek. A férfi akkor bátor igazán, ha kimondja érzéseit, vállalja sérülékenységét, visszajelzést kér. Ez az én egyik személyes szakmai Credóm.

Mióta coach vagyok, tudatosan dolgozom ezen magamon is. Saját példámon keresztül szemléltetem a coaching során: kimutatom, ha izgulok, beszélek az érzelmeimről, asszertívan, én-ből kommunikálom megéléseimet, dilemmákat osztok meg. Ehhez az ICF 4. kompetenciára: „Elősegíti és fenntartja a bizalmat és biztonságot” volt a legnagyobb szükségem: hogy a saját viselkedésemmel is erősítsem a bizalmi légkört, ahol az ügyfél nyíltan vállalhatja érzéseit és gondolatait. 

Többször chatben számolt be a sikereiről. Arról, hogy milyen visszajelzéseket kapott a munkatársaitól, családjától. Ezek jól láthatóan új energiával töltötték fel, ami pozitívan hatott rám is, és ezt felé is kimutattam (ICF4). Egyik legnagyobb felismerése az volt: „a visszajelzése kérése lehet egy erősség is.” Ez áttörés volt a folyamatban.

Jövőkép (W – Akció)

A jövőképe megszületéséhez erősen hozzájárult a megoldászfókuszú megközelítés is. „Miből fogod/fogják észrevenni?” Jövőképében hangsúlyos helyet kaptak az énidő, az apaság, és a fejlődés kategóriái. Saját bevallása szerint is sikerült feloldani azt a bizonytalanságot, amelyet a folyamat elején a kérdőívben fogalmazott meg: „Nem tudom azt sem, hogy a saját szememben milyen vagyok. Nyugalom, unalom, feszültség a leggyakoribb érzéseim.” (ICF7) 

Összefoglaló

Hiszem, hogy a férfiak számára a jövőkép létrehozása egy iránytű: hosszú távon motivál, miközben az oda vezető coaching út fejleszti az önismeretet, energiát ad és kijelöli a továbblépést.

Nagyon felemelő volt átélni ügyfelem tanulását. Azt, ahogy tudatosítani kezdte sikereit, érzelmeit, amelyek aztán erőforrássá váltak a továbblépésben. Ezek lökést, belső hitet adtak neki a jövőbeli terveihez.

A folyamat szupervíziója során tudatosult bennem, hogy számomra a sikeresség akkor fontos, ha a cél egy kihívás. Ezt a vakfoltom már erőforrásként tudom felhasználni arra, hogy felülírjam a tanácsadás felé húzó kísértésemet. A coaching tanácsadás nélkül sikeres. „Kísérek, nem vezetek. Ez kihívás. Ez motivál.” Ezt viszem magammal.